| Szálljunk magunkba, mielőtt kiszállnánk! Térkép egy házasság felbomlásáról (Tony Parsons: Apa és fia
Európa Kiadó, Budapest, 2002) A könyv angliai megjelenésének évében, 1999-ben jártunk Londonban, ahol a történet játszódik. Azokat a Kapcsolatközpontokat néztük meg, amelyek csakúgy, mint a mi kapcsolatügyeleteink, semleges találkozóhelyet biztosítottak az elvált szülők és gyermekeik számára. Már akkor megállapítottuk, hogy az emberek ugyanúgy viselkednek váláskor Londonban, mint Budapesten, vagy Békéscsabán, hiszen ahogy a szerelem, a válás is emberi. A könyvet olvasva biztosan magukra ismernek majd a magyar elvált szülők, barátaik, a rokonság és az ügyvédek is.Mégsem ennek a rétegnek ajánlanám elsősorban a könyvet. Sokkal fontosabb lenne elolvasni azoknak, akik házasok, vagy még inkább azoknak, akik csak most készülnek házasságra lépni azzal az őszinte szándékkal, hogy egy életre összekötik életüket, gyermekeket nevelnek, és jóban-rosszban hűségesek lesznek egymáshoz. Nem azért, hogy mindettől elvegye a kedvüket, hanem a "más kárán tanulás" itt most kézenfekvő lehetőségét nem szabadna kihagyniuk.Ritkán olvas az ember ugyanis ennyire önkritikus írást ebben a témában. Ha kinyitjuk akármelyik női lapot, a "válás után" rovatok tele vannak a másikat vádoló, gyűlölködő, siránkozó, sárdobálós írásokkal. Mindig a másik a hibás, még akkor is, ha ez volt a panaszkodó ötödik házassága. Ebből aztán sem ő, sem az olvasó nem tanul semmit.
Tony Parsons nem ilyen könyvet írt.
Hál Istennek!
A könyv tökéletes térkép egy házasság felbomlásáról, annak tipikus okairól és következményeiről, miközben mélyen beleláthatunk apa és fia, nagyapa és fiúunokája kapcsolatába, ebben a cseppet sem könnyű helyzetben. A történet nem hagy ki egyetlen kérdést sem, amely ilyenkor felvetődik, és nehéz helyzet elé állít szülőt, gyereket, szakembert egyaránt.
Elgondolkoztathatja például a házastársakat arról, hogy érdemes-e egyetlen éjszakáért kockára tenni egy jó kapcsolatot, és olyan lavinát elindítani, amelynek nemcsak a köztük lévő kapcsolat, hanem saját gyermekükkel való kapcsolatuk is áldozatává válhat?
Férfitársaim számára feladott lecke az az örök kérdés is, hogy az-e a férfi, aki nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, ami elé kerül, vagyis nem csak akkor vadászik, amikor nemes vadra hajt, és azt mindenáron el akarja ejteni, hanem összevissza lövöldöz mindenre, ami mozog, elszalasztva közben a nemes vadat, vagy az, aki maga dönti el, hogy ki az aki kell neki, de azt a nőt meg is szerzi. Feleségnek.
Az-e a férfi, akit célja, hivatása hajt, és ehhez keres társat amikor partnert választ, vagy az, akit minduntalan letérítenek az ösztönei a saját maga által kijelölt útról, csonka családokat hagyva maga után amerre jár?
A házasság a párkapcsolatok konzervatív műfaja, egyben magasiskolája. Senkinek sem kötelező ezt a formát választani. Gyermekek nevelésére viszont nem találtak ki jobbat, és ha erre szerződtünk, akkor a szabályokat be kell tartani, ha nem akarunk sérülést okozni saját gyermekünknek.
Vajon összefüggés van-e szerződéseink betartása és a házastársi hűség között? Megbízható üzleti partner megbízható házastárs is egyben, és fordítva? Tudjuk-e, hogy amikor egy élet leélésére keresünk társat, mire kötünk szerződést, mit várunk el a másiktól, és mit fogunk nyújtani ezért cserébe? Ismerjük-e pontosan a másik vágyait, terveit, saját személyiségének kibontakoztatásáról alkotott elképzeléseit? És a sajátunkat? Tudjuk-e, miről vagyunk hajlandóak lemondani a másik érdekében? Át tudunk-e állni a független üzemmódból a családi üzemmódba, ha megházasodunk? Meg tudjuk-e változtatni a fontossági sorrendet a barátok, hobbik, munka, a házastárs, a gyerekek között? Ismerjük-e azokat a szülői mintákat, amelyeket házastársunk és mi hozunk a saját házasságunkba, és amelyek időzített bombaként viselkedhetnek, ha nem tudatosítjuk őket magunkban? Harry Silver egy népszerű talkshow producere, gyönyörű felesége van és szép kisfia, és még nincs harmincéves. Éppen ez a baja, mert úgy érzi, élete túlságosan is kiszámítható, hiányzik belőle az izgalom. Egy őrült pillanatban gondoskodik hát izgalomról: megcsalja a feleségét egy munkatársnőjével. Nyugodt, unalmas élete két nap alatt szétesik. Felesége a csalódástól Japánig szalad, Harry elveszíti állását, ráadásul egyedül kell gondoskodnia a kisfiáról. Amíg megtanul mindazzal megbirkózni, amivel annyi egyedülálló anya küszködik, kénytelen fel is nőni. Újraértékeli kapcsolatát a szüleivel, feleségével és gyerekével. Segít neki ebben egy új szerelem és egy kevésbé időigényes új állás, valamint bálványozott, második világháborús hős édesapjának betegsége. És mivel már nem a hetvenes években, a Kramer kontra Kramer korában élünk, nem a bíróságon derül ki, hogy két szülő hogyan tud normálisan megosztozni egy gyereken.
Tony Parsons, a neves angol újságíró és tévés személyiség ezzel a regényével egy csapásra világszerte ismertté vált, könyve pedig az utóbbi évek legkiugróbb sikere lett Nagy-Britanniában és az egész kontinensen. |
|
Hova vezet az, ha egyszer csak elmaradnak a házaspárok közötti beszélgetések, a közös vacsorák, ha már évek óta nem járunk moziba, színházba, nincsenek már séták, kirándulások, játék, közös társaság, lazítás, és csak a napi hajtás, a pénz van helyette - a "gyerek érdekében"? Ha jön a konfliktus - mert jön - tényleg vége van a kapcsolatnak?
Ezen a ponton felvetődnek erkölcsi kérdések is a regény olvasása közben: Mi a helyzet a családrobbantókkal? Hogyan ítéljük meg azokat a "barátokat", munkatársakat, akik egy párkapcsolati válság láttán nem segítő kezet nyújtanak, hanem lecsapnak a szabad prédára, kiszakítva őt ezzel a kapcsolatból, és az átmeneti konfliktusból visszafordíthatatlan szakítást idéznek elő, tekintet nélkül arra, hogy szülő-gyermek kapcsolatokat is tönkretesznek ezzel. Azt hiszem ezt az önző, gátlástalan magatartást határozottabban el kellene ítélnünk, mert súlyosan veszélyezteti az érintett gyermekeket. Túl könnyedén vesszük ezt a kérdést, ami egyben azt is mutatja, mennyire (nem) fontosak ma a gyermekek érdekei társadalmunkban.
Előítélet-oszlató hatása lesz a könyvnek abból a szempontból, hogy bemutatja azt a kapcsolatügyeleteinken is nemegyszer megtapasztalt folyamatot, hogy a gyermekük nevelését vállaló apák igenis fel tudnak nőni a feladathoz. Egyébként ma már egyre többen vannak.
Vagy itt a másik kérdés: Tulajdon-e a gyerek? Hogyan kell felfognunk: elveszik vagy elhelyezik a gyermeket válás után?
Meg tudjuk-e védeni a saját gyermekünk érdekét a saját ügyvédünkkel szemben a válóperünkben? El tudjuk-e engedni a gyermekünket, ha úgy érezzük, a másik szülőhöz jobban ragaszkodik?
Ez a regényforma lehetővé teszi mindenki számára, hogy megértse a válás résztvevőinek érzéseit, gondolatait. Hasonlóan a Párkapcsolat ismeretterjesztő cikkeihez, a kapcsolati konfliktusokról szóló riportjainkhoz. Bárcsak több ilyen írást közölhetnénk, amelyik őszintén leírja, hogy szerzője mivel járult hozzá egy kapcsolat elromlásához vagy helyreállításához!
Olvassuk el ezt a könyvet, mi házasok és házasulandók, és tanuljuk meg belőle a lényeget: Ha rosszul érezzük magunkat egy kapcsolatban, először szálljunk magunkba, mielőtt kiszállnánk belőle. Mert lehet, hogy visszaút nincs. dr. Kardos Ferenc PÁRKAPCSOLAT konfliktuskezelő magazin 2002/III-IV. |
