Szakmai beszámoló

az európai kapcsolatügyeletek országos szövetségeinek tanácskozásáról

(Genf, 2004. január 26-27.)

Résztvevők:

Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország, Svájc, Magyarország országos szövetségeinek delegációi. A belga delegáció nem tudott eljönni, kérte, hogy továbbra is tekintsük az alakuló európai szövetség tagjának.

A magyar delegáció tagjai:

Dr. Kardos Ferenc, a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetségének elnöke, Dr. Hubainé Muzsnai Márta, a Kapcsolat Alapítvány kuratóriumának tagja, Szabó Kata kapcsolatügyeleti mediátor

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalban (BIT) megtartott tanácskozás célja:

a Párizsban elkezdett, Salamancában, majd Brüsszelben folytatott munka folytatása volt. Ennek eredményeképpen befejeztük az Európai Kapcsolatügyeletek Chartájának a megszövegezését, és hozzáfogtunk az Európai  Kapcsolatügyeletek Szövetsége megalakításának az előkészítéséhez. A reggel 9-től este fél 6-ig tartó rendkívül professzionális módon vezetett, végig konszenzusra törekvő demokratikus ülésen angol, francia és spanyol szinkrontolmácsok segítették munkánkat.

Mi magyarok elsősorban arra figyeltünk, hogy a korábban javaslatainkra bekerült szövegrészek a végleges változatban is szerepeljenek. Örömmel láttuk, hogy ezeket a kitételeket mennyire magukévá tettek a küldöttek. A tanácskozás munkájában aktívan részt vettünk. A végső megfogalmazással elégedettek lehetünk, segíteni fogja a magyar kapcsolatügyeletek munkáját.

A tanácskozásra az angol és a francia delegáció álláspontjának kemény, de végig kulturált stílusú ütköztetése volt jellemző. Főleg nyelvi, szemantikai vita volt, ahol mi magyarok egyszer tudtunk érdemben beleszólni, amikor mindkét nyelvet jól ismerő kolléganőnk, Szabó Kata felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a francia és az angol szövegezés eltér egymástól, a két küldöttség nem ugyanazt a szöveget tartja a kezében. Ezen kívül a mediátori rutinunkat használva többször tettünk olyan javaslatokat, amelyek a körben forgó vitát megakasztották és továbblendítették. Nagy segítség volt, hogy dr. Hubainé Muzsnai Márta laptopján folyamatosan nyomon követhettük az ülés menetét, visszanézhettük az elhangzottakat (több mint 60 oldalas jegyzet lett ebből, amely a vitavezetés módszertana szempontjából is értékes anyag.)

A szünetekben folytatott tárgyalásaink eredménye: Megkaptuk a franciáktól az etikai kódexüket és működési szabályzatukat. A spanyolok elküldenek egy jól bevált kérdőívet, amely feltérképezi a gondozó szülők attitűdjét. Az angoloktól megkapjuk legújabb gyakorlati kézikönyvüket, standardjeikkel együtt. A németekkel szóban megállapodtunk a közös kutatásunkról. Küldöttségünk külön kérte a svájci szervezőbizottságot, hogy számunkra tegyék lehetővé egy genfi kapcsolatügyelet meglátogatását. A látogatásra nem tudtak lehetőséget biztosítani, de az ügyeletek vezetői készségesen ismertették munkamódjukat.

Egyéb nyereség, hogy megkaptuk minden résztvevő ország beszámolóját francia nyelven arról, hogy milyen náluk a gyakorlat. Érdekes tapasztalat: több delegáció is magyarul kérte anyagainkat (a kapcsolatügyeletekről szóló törvényi rész és a nálunk folyt kutatások érdekelték őket), mondván, hogy van lehetőségük arra, hogy a magyar nyelvű anyagot lefordíttassák.

A tanácskozás második napján az európai szövetség céljairól és jövőjéről esett szó. Az előzőleg beadott javaslatok alapján a franciák tervet készítettek, melyet kiindulópontul vettünk a tervek kidolgozásához. A véglegesen elfogadott célok közül mindegyik megtalálható a magyar delegáció többiekénél szélesebb körű, részletesebb tervezetében.

A tanácskozás végén abban állapodtunk meg, hogy legközelebb május 11-12-én a franciaországi Angletban találkozunk,ahol terveink szerint megalapítjuk az Európai Szövetséget. A részleteket a köztes időben Interneten dolgozzuk ki.

Összefoglalva: fárasztó, de eredményes tanácskozáson vettünk részt. Jelentős lépést tettünk annak érdekében, hogy országos szövetségünk a jövőben érvényesíteni tudja a hazai kapcsolatügyeletek érdekeit.

                                                              ----------------

A gyermek-szülő kapcsolat fenntartásával foglalkozó

kapcsolatügyeletek európai chartája

1. A Kapcsolatügyeletek működése a leszármazási kötelék elismerésén alapul, valamint a gyermeknek azon érdekén és jogán, hogy létrejöjjön, és folyamatosan működjön minden, identitása fejlődéséhez szükséges kapcsolata. A Kapcsolatügyelet a pszichológiai, szociális valamint jogi szféra metszéspontjában helyezkedik el. A Kapcsolatügyelet tevékenységének határait minden esetben a gyermek legfőbb érdeke, valamint pszichikai, fizikai és morális biztonságának tiszteletben tartása szabja meg.

2. A gyermek fejlődésére és identitásának kialakulására minden esetben hatással van, ha nem tudja kiépíteni vagy fenntartani kapcsolatát „szülei”* egyikével. Bizonyos esetek ezek közül olyan intervenciós folyamatot tesznek szükségessé, amelyben minden érintett személy részt vesz, annak érdekében, hogy a nehézségek és konfliktusok felismerésre és kimondásra kerüljenek, hogy a gyermek meghatározhassa saját történeti helyét és származását.

3. A Kapcsolatügyeletek olyan semleges helyet biztosítanak, ahol mindenki, felnőtt és gyermek egyaránt megismerheti saját és a másik helyét, és a gyermek kiépítheti saját identitását a másikhoz való kapcsolatában.

4. A Kapcsolatügyeletekhez olyan esetekben lehet tehát fordulni, amikor a gyermek-„szülő”* kapcsolat megszakad, nehéz vagy soha nem jött létre. A gyermek és „szülője”* az ügyeleten meghatározott és átmeneti időre találkoznak.

5. A Kapcsolatügyeletek célja, az egyes országok jogi szabályozásának és etikai alapelveinek megfelelően, hogy lehetővé tegyék:

• Minden gyermek számára, joga folytán, hogy minden „szülőjével”* személyes kapcsolatot építhessen ki és tarthasson fel.

• Minden „szülő”* számára, hogy hozzáférhessen gyermekéhez, és gyakorolhassa felé szülői kötelességeit.

6. Ha nem létezik más lehetőség, a Kapcsolatügyeletek keretet, biztonságos fizikai, pszichikai és morális környezetet, valamint a kapcsolatnak megfelelő kíséretet biztosítanak, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek és a vele együtt nem élő „szülő”* kapcsolata fennmaradjon, létrejöjjön, vagy újra létrejöjjön. A kíséretnek alkalmazkodnia kell minden érintett személy egyéni szükségleteihez, kultúrájához és saját ritmusához, a gyermek érdekeinek figyelembe vételével.

7. A Kapcsolatügyeletek működésük során elfogadják:

• saját országuk érvényben levő jogi rendelkezéseit,

• az Európai Unió „A gyermekek személyes kapcsolataira vonatkozó egyezmény”-ét,

• „A Gyermekek Jogairól Szóló Nemzetközi Egyezmény”-t

és lehetővé teszik ezek végrehajtását.

*Ebben a szövegben a szülő szó jelöli az anyát, az apát és minden olyan személyt, akinek lényeges szerepe van a gyermek fejlődésében.

A francia nyelvű szöveg szolgál minden fordítás alapjaként.

A dokumentum véglegesítésére 2004. januárjában került sor, Genfben.