A kapcsolatügyelet a szülő-gyermek kapcsolat ápolására, javítására, vagy újbóli kiépítésére kidolgozott önálló szakmai módszertani programmal rendelkező gyermekvédelmi szolgáltatás, amelynek célja, hogy érvényesítse a gyermek mindkét szülővel való közvetlen kapcsolattartásának a jogát.

A kapcsolatügyelet fogalma az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének I/9/3. cikkelyén alapul, miszerint az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik.

A szolgáltatás igénybevevői elsősorban a bíróságok és a gyámhivatalok, kisebb részben az önként jelentkező családok. Minden kapcsolatügyeletünk együttműködik a gyámhivatalokkal és a bíróságokkal. Részükre összefoglalót készítünk a kapcsolatügyeleti tapasztalatokról. Mivel egyben mediátorok is vagyunk, a kapcsolatügyelet munkatársai nem tanúskodnak a szülők közötti perekben.

Szülő-gyermek találkozás nálunk nem jöhet létre a szülők előzetes, mediátor segítségével megkötött megállapodása nélkül. A mediációs tárgyalások is és a szülő-gyermek találkozók is a kapcsolatügyeleten zajlanak. A találkozások megszervezésénél a kapcsolatügyeleti mediátorok kidolgozott kapcsolattartási szintek alapján határozzák meg az adott gyermek-szülő kapcsolat számára legkedvezőbb kapcsolattartási formát. A kapcsolat fejlődésével újabb mediációs üléseken egyeznek meg a szülők a továbblépésről.

A magyarországi kapcsolatügyeletek egységes elvek és módszertan szerint működnek. Az első semleges találkozóhely 1988-89-ben a tatabányai nevelési tanácsadóban jött létre a gyámügyi előadók által küldött legnehezebb kapcsolattartási ügyek rendezése érdekében. Ezután 10 éven keresztül az európai hatásoktól függetlenül alakult a szolgáltatás. Ekkor kerültünk kapcsolatba előbb az angliai, majd a francia, spanyol, belga, svájci, illetve német kollégákkal, és ennek eredményeként jött létre az a sajátos magyar módszer, amely kapcsolatügyeleteink mai gyakorlata.

Itt ki kell emelni az angliai kollégák, Jill Furber (Harlow), Alan Slade (London), és Sylvia Ould (Essex) jelentős segítségét. Különösen hálás vagyok Sylvia Ould bírósági mediátornak, John Haynes tanítványának, aki felhívta figyelmemet Haynes munkásságára, és angliai, majd magyarországi beszélgetéseink alkalmával sok olyan gyakorlati tanáccsal látott el, amelyek hatékonyabbá tették mediátori és tréneri munkámat egyaránt.

Nyugat-európában általában kapcsolatközpontoknak nevezik az általam kapcsolatügyeletnek keresztelt szülő-gyermek találkozásokat megszervező helyeket. Én azért tartom találóbb kifejezésnek a mienket, mert jobban utal az átmenetileg bajbajutott, sürgős segítségre szoruló szülő-gyermek kapcsolat érdekében nyújtott gyors, szakszerű támogatásra. Talán még egy kicsit a kapcsolatépítés is beleérthető, szemben a kapcsolatközpontok találkozási pontként értelmezett kifejezésével. Fontos a különbségtétel, mert a mi kapcsolatügyeleteink a néhány nyugat európai ellenőrzött kapcsolattartásra szakosodott kapcsolatközponttal azonos szakmai összetételűek, annyi plusszal, hogy nálunk mindenki kiképzett mediátor is. Tehát megvan a tudásunk ahhoz, hogy ne csak találkahelyként működtessük kapcsolatügyeleteinket, hanem eredményes szülő-gyermek kapcsolatépítő munkát is vállaljunk.

A kapcsolatügyelet nálunk olyan szolgáltatás, amelynek része

- a találkozási pont egy olyan helyen, amely egyik szülő számára sem jelent előnyt a másikkal szemben,

- a mediációt előkészítő beszélgetések

• a mediáció a két szülő között a találkozások előtt,

• a sétáló mediáció használata (a konfliktus destrukciós szakaszában)

• a kapcsolatügyeleti házirend,

• a kapcsolattartási szintek alkalmazása,

• az a szakembergárda és az önkéntesek csapata, akik segítenek,

• a szobák felszereltsége,

• az ellenőrzött és a segített kapcsolattartási forma alkalmazása,

• szülőcsoport a gondoskodó (kapcsolattartó) és a gondozó szülők számára,

• a gyámhivatallal, bíróságokkal való együttműködés,

• a kidolgozott adminisztrációs rendszer,

• az esetmegbeszélések, szupervíziók.

A találkozási pont biztosítása önmagában nem elegendő. De ugyanígy kevés a mediáció alkalmazása egyedül. A Kapcsolatügyelet komplex módszer:

A mediációt arra használjuk, hogy a szülők a kapcsolattartás módját illetően meg tudjanak állapodni. A mediátor a tárgyalás alatt a gyermek érdekét képviseli. A kapcsolatügyeleti mediátor segítségével elkészített írásbeli megállapodás nélkül nem használhatják a szülők a szolgáltatást találkozási pontként. Ezzel a módszerrel kivédhetjük a találkozások alkalmával kirobbanó éles konfliktusokat. A bíróság előtt kötött kapcsolattartási megállapodások ugyanis nem szabályoznak fontos apró részleteket, aminek következtében a kapcsolattartás megvalósítása közben éles konfliktusok alakulnak ki a szülők között, és ez vezet oda, hogy végül már csak a kapcsolatügyelet igénybevételével tudják lebonyolítani a találkozásokat. A mediációt tehát a gyermekek és kapcsolattartó szülőjük közti találkozások előkészítésére használjuk.

A találkozási hely sem nélkülözhető, hiszen a mediátor segítségével létrejött megállapodásban foglaltakat az esetek nagy részében csak semleges helyen lehet megvalósítani. Itt a gyermek számára biztonságos, életkorának megfelelő játékokkal berendezett, otthonos szobában a feltételeket megteremtő, de háttérben maradó, erre a munkára felkészített személyzet segít abban, hogy szülő és gyermek megtalálják egymáshoz az utat.

A kapcsolatügyeletek nem csak olyan esetekkel foglalkoznak, ahol válásról van szó, hanem minden olyan esettel, ahol a szülő és a gyermek kapcsolata megszakadt, vagy sérült. Tehát nevelőszülőhöz vagy intézetbe került gyermek és szülője, testvérei, nagyszülei közötti kapcsolattartásnál, vagy a szülők és nagyszülők ellenségeskedése esetén is használható a szolgálat.

Jól illeszkedik a mediáció és a semleges találkozóhely együttes alkalmazásához egy olyan szülő-csoport, amely mind a gyermekükkel együtt élő, mind a különélő szülőket segít felkészíteni a találkozásokra, illetve segít feldolgozni a találkozások utáni érzéseket, indulatokat.

A kapcsolatügyeletet önként, vagy a gyámhivatal, illetve a bíróság határozata alapján kereshetik fel a szülők. Mindkét esetben először külön-külön négyszemközti beszélgetésre hívjuk őket. Már a behívó levélben tájékoztatjuk a szülőket a kapcsolatügyelet munkamódszeréről, és elküldjük házirendünket, valamint azt az egyezség-szöveget, amelyet alá kell majd írniuk az egyéni beszélgetés alkalmával, ha egyetértenek a kapcsolatügyelet módszerével és házirendjével.

A mediációs ülést előkészítő egyéni beszélgetés, és a kapcsolatügyelettel kötött Egyezség aláírása után vehetnek részt a szülők a mediációs tárgyaláson, ahol megkötik egymással a kapcsolattartást szabályozó megállapodásukat, amelyet a mediátor is aláír.

A szülők közötti írásbeli megállapodásban foglaltaknak megfelelő időpontokban, időtartamban, helyszínen és módon jöhetnek létre ezután a találkozások a szülő gyermek kapcsolat aktuális szintjének megfelelő formában.

Az újabb kapcsolattartási szintre lépés előtt újabb mediációs tárgyalásokon egyeznek meg a szülők megállapodásuk módosításában mindaddig, amíg segítségünk nélkül is rendezni tudják kapcsolattartási ügyüket.

A kapcsolatügyelet módszere a tapasztalatok alapján folyamatosan alakul, változik, újabb szabályokat, megoldásokat dolgozunk ki, továbbfejlesztve a módszert.