Képzés Charta Publikációk Könyv Kódex 25 éves a Kapcsolatügyelet Mi a KAPCSOLATÜGYELET? Elérhetőség KAPCSOLATÜGYELETI MEDIÁTOROK Kapcsolattartási ügyelet - kapcsolatügyelet
Publikációk
A kapcsolatügyletekről
Válás, párválasztás, konfliktusok
Kamaszmediáció
A mediáció módszere
Hozászólás a PTK módosításához
Nyílt levél a képviselőkhöz
Párterápia
Apa és fia
kapcsolatedzés
Konfliktushelyzetek és megoldásuk
Láthatási trükkök és baklövések
Keresés
Keresett szó:
Képviselők a gyermek mindenek feletti érdeke ellen?

Képviselők a gyermek mindenek feletti érdeke ellen?

 (Nyílt levél a parlamenti képviselőkhöz)

 

 

Mint a mediációt  Magyarországon az elsők között használó civil szervezet vezetője elismeréssel  nyugtáztam a Polgári Törvénykönyv tervezett módosítását, hogy nálunk is bevezetik végre a kötelező mediációt családi konfliktusok rendezése érdekében az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló több mint tíz éves (R) 98 1.számú  ajánlásának megfelelően. Ez azt jelenti, hogy nemcsak felajánlhatja, hanem kötelezővé is teheti a bíró a mediációt, ha a szülők az egymás elleni háborúban képtelenek kettesben leülni és megbeszélni a gyermekükkel kapcsolatos fontos kérdéseket. A bíró által elrendelt „fegyverszünet”, és a kötelező mediáció lehet a megoldás ezekben az esetekben. Még előremutatóbb azon törekvés, hogy váláskor először mediációval próbálkozzanak a felek, és csak ennek sikertelensége esetén válasszák a pereskedést. Nagyon hatékony alkalmazását láttuk ennek 1999-ben Angliában. A mediátorok az esetek 85-9O százalékában eredményesek voltak, és csak a fennmaradó esetek kerültek bíró elé. Az AJÁNLÁS fontosnak tartja azt is, hogy a gyermekvédelmi közvetítő a gyermek mindenek feletti érdekét tartsa elsődlegesnek, és a szülőket is rá kell vezetnie, hogy erre koncentráljanak a tárgyalás alatt.

A mediáció (magyarul közvetítés) ősi módszer. Mindig is voltak olyan személyek, akikhez bizalommal fordultak a közösség tagjai, ha maguk nem tudták rendezni konfliktusukat. Európa pár évtizede újra felfedezte, és széles körben alkalmazza a módszert per megelőzési, perhelyettesítési szándékkal. Nálunk néhány civil szervezet kezdte bevezetni a 90-es években. A kötelező mediációt először a Kapcsolat Alapítvány által szervezett kapcsolatügyeleteken alkalmazták. Néhány haladó gondolkodású családjogi bíró irányította oda a harcban álló elvált szülőket. Ezek a szolgáltatások a gyermekek és a családból eltávozó szülő közötti kapcsolat megmentésében segítenek. Akkor van rájuk szükség, amikor  válás után a szülők konfliktusa miatt akadozik, vagy megszakad ez a kapcsolat. A gyermek mindkét szülőhöz való jogát biztosítja oly módon, hogy mediátorai a szülők közötti megállapodást segítik létrehozni, majd ennek alapján fokozatosan helyreállítják a szülő-gyermek kapcsolatot.

A mediátor egy a vitában nem érintett semleges harmadik fél, aki segít a feleknek megállapodásra jutni. Ő vezeti a tárgyalást, a múlt eseményei helyett a jelenlegi problémákra és azok jövőbeli megoldására irányítja a figyelmet.  A  témákat a konfliktusban érintettek hozzák, a döntés is az övék.  A tárgyalás írásbeli megállapodással végződik, és akkor jó, ha mindkét fél nyertesként áll fel az asztaltól. A mediáció gyors, olcsó, és fájdalommentes megoldása a családi konfliktusoknak. Emellett új vitarendezési stílust tanít: hogyan kell az érdekeinket kifejezni, hogyan kell úgy egyezkedni, hogy a másiknak is jó legyen a megoldás, és ezért önként vállalja a megállapodás betartását. Aki egyszer részt vett már sikeresen befejeződött mediációs tárgyaláson, és megtapasztalta annak légkörét, a titoktartás biztonságát, kapcsolatainak megőrzését, a feszültség csökkenését, máskor is ezt a módot fogja választani, vagy maga is megpróbálkozik az ott tanultak alkalmazásával ahelyett, hogy ügyvédet fogadjon, bizonyítékokat gyűjtsön, tanúkat állítson a másik ellen, hogy minél jobban besározza őt a bíróság előtt a győzelem érdekében.

Európában családi konfliktusokat ma már mediációval illik rendezni. Ott az ügyvédek is együttműködnek a mediátorokkal, ajánlják őket. Nálunk ezt egyelőre csak a legjobbak teszik meg. Tapasztalatunk szerint ők azok, akik mediátorhoz küldik a feleket, mielőtt bíróságra vinnék az ügyet. Akkreditált mediátor képzéseinken megjelennek már ügyvédek, bírók, jegyzők is. Vannak viszont néhányan, akik abból élnek, hogy férfi vagy nőpárti hozzáállással szállnak be apák és anyák háborújába, a konfliktus kiélezését okozva ezzel, miközben a gyermek mindenek feletti érdeke sérül, ami egyébként nemzetközi szerződésbe is ütközik a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án keltezett Egyezmény értelmében. Igaz, hogy ezek az ügyvédek kevesen vannak, de annál aktívabbak, a mediátorok munkáját gyanakvással figyelik, és nem partnerként viselkednek velük szemben. Ügyesen lobbiznak, parlamenti kapcsolataikat kihasználva arra is képesek, hogy megakadályozzanak egy haladó szellemű törvénymódosítást. Mediátorként persze megértem őket: mi tudjuk a legjobban, hogy az embereket érdekeik mozgatják.  Azonban az már nem engedhető meg, hogy a saját érdeküket a gyermek mindenek feletti érdeke elé helyezzék. Vagy mégis?

 Nagyon vártuk a törvénymódosítást, amelyet a gyakorlatban már megelőztünk, és azt reméltük, hogy vége szakad ennek a kicsit hosszúra nyúlt 10 éves „úttörő munkának”. Túl szép  lett volna. Négy parlamenti képviselő - szembefordulva az
Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló ajánlásával - a kötelező családi mediáció ellen nyújtott be módosító javaslatot, a módosítás visszavonását indítványozva. Megmagyarázhatatlan, hogy ha 2009. január 1-től megkövetelik a jogi személyiségű gazdasági perekben a keresetlevél benyújtása előtt a kötelező alternatív konfliktuskezelést (ügyvédi egyeztető tárgyalás, békéltető testületek, mediáció), az emberi sorsokat érintő ügyekben ugyanez miért nem evidens a beterjesztőknek? Ha az előterjesztők komolyan veszik, hogy Európai Uniós ország vagyunk, inkább azt kellene javasolniuk, hogy a "nép ügyvédje" intézményéhez hasonlóan hozzák létre a "nép mediátora" intézményét is, amely egyezségkötésre, demokratikusabb, európaibb konfliktuskezelési kultúrára tanítaná az embereket, anyagilag is támogatva ezt a fajta magatartást, ahogy Nyugat Európa számos országában teszik. Ma nálunk az a helyzet, hogy ha a szülők az egymás elleni pereskedést választják, támogatást kapnak, a megegyezésre törekvő szülőket ez a támogatás nem illeti meg. A gyermek mindenek feletti érdekét az szolgálná, hogy amennyiben csak az egyik szolgáltatás támogatására van pénz, a „nép mediátora” intézménye kapjon elsőbbséget. Az már csak járulékos haszon, hogy ez csökkentené a bíróságok terheit, és a társadalmi feszültséget is.

Sajnos megvan a veszélye annak, hogy a módosító javaslat beterjesztői a többi képviselőt ráveszik indítványuk elfogadására. Az ügy szakértőiként fognak felállni a végszavazáskor, és a padsorokban ülő kollégáikat meg akarják majd győzni igazukról. Ha sikerrel járnának, ez azt jelentené, hogy ebben a feszült társadalmi helyzetben, amikor a családokban is gyakoribbak a konfliktusok, a válások száma nő, a gyermekek sérülnek, cserben hagyjuk a következő generációt.

Valakiknek felelni kellene azért, hogy gyermekek százai, talán ezrei  évek óta nem találkoznak valamelyik  szülőjükkel. Ez a helyzet súlyosan veszélyezteti a gyermek későbbi párkapcsolatait, házasságát, szülő szerepét, társadalmi beilleszkedését, lelki egészségét. Ki mulasztott? A kapcsolattartó szülő feledkezett meg kötelességéről? A gondoskodó szülő akadályozta kötelessége teljesítésében? Az oktatásban kellene többet foglalkozni családjogi, erkölcsi, lélektani kérdésekkel? A tömegtájékoztatás megtesz ezért mindent? Milyen szerepük van ennek a helyzetnek a kialakulásában azoknak a civil szervezeteknek, és médiáknak, amelyek a nők, vagy a férfiak jogait képviselve egymásnak ugrasztják az anyákat és az apákat megfeledkezve  a gyermek érdekéről? Lehet, hogy a  gyámhivatal volt erélytelen, és nem alkalmazta a törvény szigorát megfelelően? Esetleg hibás a jelzőrendszer? Mekkora a felelősségük az olyan ügyvédeknek, akik nem partnerként, hanem ellenfelekként viselkednek kapcsolattartási ügyekben? Vagy a jogalkotók felejtettek el hatásos jogszabályokat létrehozni?

 

Tisztelt Parlamenti Képviselők!

 

            Tudom, el vannak foglalva a gazdasági válsággal, de arra kérem Önöket, figyelmüket most fordítsák a gyermekek felé. Amikor négy képviselőtársuk javaslatánál megnyomják majd a gombot, gondoljanak az elvált szülők gyermekeire. Arról szavaznak, szüleik továbbra is jogi csatározásokban döntsék-e el, kinek van igaza,  vagy az új törvény inkább irányítsa őket közvetítőhöz, hogy gyermekeik érdekében állapodjanak meg békésen további sorsukat illetően.

Nagy a tét: a gyermekek egészséges, vagy deviáns irányú fejlődése. Érezzék át ennek felelősségét!

 

Budapest, 2009. február 7.

 
Dr. Kardos Ferenc

                                                                                              gyermekpszichológus, mediátora Kapcsolat Alapítvány kuratóriumának elnöke

 

 

(Közlésre megkapta  a Népszava, a Magyar hírlap, a Népszabadság, és a Magyar Nemzet)

 


 

Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Linkgyűjtemény
Lovasterápia
ANIMULA szakkiadó
MAKAMOSZ